Kuznyeck – lakótelepi fiúk

Fred kapitány ezt üzente: „Ma találkozó a szokott helyen, délután négy helyett kettőkor. Megjelenés kötelező!” Kíváncsian olvasta a csapat összes tagja: Matyi, Dani, Robi, Géza, Pali és Julcsi a kistesója. Valami rendkívüli történhetett, Fred sohasem küldött ilyen üzenetet. Netán a karácsony az oka? Kettőkor a fiúk a szokásos helyen, és a kicsi Julcsi bebugyolálva, csak […]

Vilivarázslat, Anitafények, Katiszörp, hatszemű ufófiú, zsíros deszka, Pista, Gyuri, Csuszi és még sokan mások

GYULAI HÍRLAP • Mocsár-Pörjés József • KULTÚRA • 2016. február 15. 20:30 Köszönjük szépen Anitának és Katinak, hogy kiszakítottak minket a mókuskerékből! Háttal, mint a rossz tanuló, kezdjük el ezt a mondatod, mert a kezdet az egy nagyon fontos momentum ám. Minden szempontból az. Mert ugyebár minden a legelején dől el. Ahogy Júliska – így, […]

tündér piszkálja az órát

a nap sápadtan húzza lábáról dér takaróját és én még aludnék a világ kint kergeti ketyegő óráját egy tündér épp álmomba lép „tavasz van, tavasz van!” – hirdeti dolgát és mond valamit még énekével a természetből csinál szolgát színekből összeáll a kép aranysárga szellő zenéje tölti meg a szobát jó ez így várok még a […]

Tél

  Tél, tél, nagyapám hogy szerette! Kiment órákra és nézte. Ha átfázott bejött mosolyogva, telet hozott hógolyóba. Én gyermekként feltettem a fenyőfára, a csillogó díszek mellett, lassan elsiratta a telet. Egy csoki papírral felitattam, s azt az ágyam mellé raktam. Vigyáztam a télre, nagyapám kedvencére. Hó sincs már, nagyapa sem, ágyam mellett már nem őrzök […]

Jánosunknak, december 27 – re

(a karvezetőnek – Vili boldog zsoltára, emlékezetül: imádság szerint, dallam: Magna Cum: Színezd újra)         Boldog ember az, kinek szemében csillog a karácsony! Kinek asztalán gőzölög a hús, levese zsíros, kanala fényes. Boldog ki nevetés hangjára ébred, kinek barna kalácsa széles. Kit körül vesz a család, s egy kóbor LEGO megszúrja talpát. […]

Megváltoztam

Mint a téren a zöld fű, eltűntem a fűnyíró alatt. Mint ahogy selymes bőrön a tű, cirógat valagat. Már rég kitudja hogyan, csak mentem neki a szélnek. Már érzem egyre jobban, nekifeszülök a végnek.      

Lehet Japán

1907 októbere. Két férfialak ballonkabátban halad az Andrássy úton. A lehullt faleveleket kabátjuk huzatja arrébb parancsolja az útból. Két vékony alkat, olyan harmincas formák. A gyenge szitáló eső láthatatlan függönyét az alacsonyabbik kézmozdulatai megtöri, mint egy finom kristály függönyt. Hevesen magyaráz, átélésben lépked, kizárva a külvilágot maga körül. A magasabbik bólogat, néha finoman elhajol a […]

Őszintén beszélünk hozzátok!

A szarvas nem gondolkodott. Egy erős hajító mozdulattal a fát a hátára lökte. Sokkal nehezebbnek hitte, dereka meg sem rogyott. A szarvas nem gondolkodott. Elindult a fenyővel. Egyenesen előre az erdő túlvégére, hogy ott majd eladja a lopott fát. Ez az adventi program ilyenkor. A szarvas nem gondolkodott, hanem a fa cipelése közben eldúdolta fejből […]

Megnyitóbeszéd – 2014.07.14. 16:30 MŰVHÁZ Gyula

  Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Művészetkedvelő Barátaim!  A kiállító teremben belépve, azonnal átvillant bennem egy gondolat, amit feltétlenül szeretnék itt közölni mindenkivel, ezért hagy kezdjem gondolataimat egy idézettel Mao Cetung elnök Vörös könyvecskéjéből “Beszélgetés Anna Louise Strong amerikai tudósítóval” (1946. augusztus), Válogatott Művek V. k. Mint ahogyan nem létezik a világon semmi, aminek ne […]